A mára gyűjtőfogalommá vált carpaccio eredetileg nyers hajszálvékonyra szeletelt marhabélszínből készült. A mai divatos kulináris élményeket kínáló vendéglátó egységek szinte minden nyers alapanyagból készült, hajszálvékonyra szeletelt ételre ráhúzzák ezt a nevet. Azt hiszen nem én vagyok az első, de az utolsó sem aki ezt a receptet leírja, még is ha valaki rajtam keresztül szeretne megismerkedni ezzel a nem mindennapi finomsággal, azoknak most bemutatom a klasszikus bélszínből készült változatot. Nevét Vittore Carpaccio reneszánsz festőről kapta az érlelt hús színe alapján. Giuseppe Ciprianit (akinek a keze alatt megszületett ez a "csoda") az étel árnyalatai a velencei festő jellegzetes barnásvöröseire emlékeztették. Állítólag Amalia Nani Mocenigo grófnőnek készítette először, aki orvosai tanácsára csak nyers húst volt hajlandó fogyasztani. Többféle dresszinggel lehet tálalni, én olivaolajos, balzsamecettel készítettem, de a klasszikus dijoni mustáros citromos házilag kevert majonézzel is nagyon finom. Tetejére madársalátát, rukkolát, különböző csírákat, esetleg nyers hajszálvékonyra gyalult gombát érdemes szórni.
Hozzávalók 2 személyre: 20 dkg marhabélszín, só, őrölt feketebors, 8-10 dkg rukkola, 10 dkg parmezán, 2-3 ek. olívaolaj, 1-2 ek. balzsamecet
1. Csomagoljuk be a marhahúst egy darabka műanyag fóliába jó szorosan, és tegyük a mélyhűtőbe 1-2 órára.
2. A megdermesztett húst egy éles késsel szeleteljük fel olyan vékonyra, amennyire csak lehet. A vékony szeleteket helyezzük egy nagy kiterített műanyagfólia egyik oldalára a másik oldalát pedig hajtsuk a húsra, majd egy nyújtófa segítségével hengerelve óvatosan lapítsuk szét.
3. Ha ezzel megvagyunk hajtsuk fel a tetejéről a fóliát, nyúljunk alá a kezünkkel, tegyünk rá egy tányért és egy ügyes mozdulattal fordítsuk meg az egészet. Távolítsuk el róla a folpackot, sózzuk, borsozzuk, tegyük rá a rukkolát és gyaluljunk rá jó sok parmezán sajtot, végül pedig locsoljuk meg olivaolajjal és balzsamecettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése